, (ket-t-ő-öz-tet) mivelt. m. kettőztet-tem, ~tél, ~ětt, par. kettőztess. Úgy látszik, hogy ezen ige eredetileg kettőstet, azaz kettőssé, párossá tesz; mert csakugyan ezen értelemben vétetik, midőn mondjuk: kettőztetni a lépéseket, azaz ugyanannyi idő alatt két lépést tenni; kettőztetni a szorgalmat, am. ugyanazon idő alatt kétszerannyit tenni. Vagy az egyszerü kettőz toldalékos változata, mint: készt, késztet. Ha törzsökül a kettőz igét vennők, akkor kettőztet annyi volna, mint más által kettőz vagy kétszerez valamit, de ez nem levén szokásban, a megelőző fejtéseket tartjuk helyesebbeknek.