, (két-ség-ěs-kěd-ik) k. m. kétségěskěd-tem, ~tél, ~ětt. Kétséges gondolatokkal foglalkodik; kétségeket támasztgat. Ezen kifejeézs alatt cselekvési gyakoriságot, s különösen az ingadozó s határozatlan kedélynek azon állapotát értjük, mely fölötte nagyon bizonytalankodik. Szükebb értelmű: kételkedik vagy kételg, melyek szintén folytatott határozatlanságra, és bizonytalanságra mutatnak, de kisebb mértékben. Végre még gyöngébb fokozatúak: kétkědik v. kéteskědik, melyek szerént valaki a dolgot két különböző oldalról tekinti, s nem bizonyos benne, mi való, mi nem, vagy mit kell tennie, mit nem. Ily fokozatokkal, s némileg különböző értelemmel bírnak mind azon szók, illetőleg igék, melyek ság ség képzőket is vesznek közbe, pl. ellenkedik és ellenségeskedik; hiúskodik, hivalkodik, és hivságoskodik.