, KĚTRĚCZ, (ker-t-ecz) fn. tt. ketrecz-ět, harm. szr. ~e. Egyike azon szavainknak, melyekben az rt átvetvék, mint: fetreng, ferteng, csötrös csörtös, vötröcze vörtöcze stb. Gyöke a kört, kerítést jelentö ker, s törzsöke kert (= kerítés), melyből kicsinyező ecz képzővel lett kertecz, s átvetve ketrecz, Szoros ért. kis kerítés vagy kisebb kerített hely; innen: 1) Rekesz, rácsos készület, melybe a baromfiakat zárják. Ketreczbe hányni a hízó ludakat, réczéket. A tyúkászok ketreczekben hordják a csibéket, tyukokat, kappanokat. 2) Deszkából csinált vagy vesszőből font kerítés az istálókban, hol az eleségi készületet, jelesen a szénát tartják. A béres, és a komondor befeküttek a ketreczbe. 3) A szérűkön elkerített hely vagy szöglet, hová a polyvás gabonát betolják. 4) Átv. és megvető ért. szoros, kényelmetlen, szegény lakszoba. Midőn elfogtak volt, egy ketreczbe zártak bennünket. Ez nem szoba, csak ketrecz. Tájdivatosan: kötröcz, katrocz.