v. ~OLDALU, (két-oldalú) ösz. mn. Minek két oldala van. Ellentéte: egyoldalú, pl. oly marhaállás vagy akol, melynek csak éjszakfelől van fala, vagy sövénye. Átv. ért. viszonyos, mi mind a két egyezkedő vagy alkuvó félt kötelezi valamire. Két oldalú szerződés, pl. adásvevés, midőn egyik fél valamely tárgyat, árút ad, a másik pedig azért pénzt fizet; csere, midőn valamely tárgyért más tárgyat adnak; bérmunka, midőn egyik fél valamely munkát teljesít, melyért a másik fél pénzt ad. Ellentéte: egy oldalú szerződés, pl. pénznek vagy bármely más trágynak ajándékozása, ingyenmunka.