v. ~LAKU, (két-lakú) ösz. mn. 1) Kinek két laka vagyis lakóhelye van, pl. ki nyáron falun, télen városban lakik. 2) Természetrajzi, különösen állattani ért. oly állatnemek, melyek vízben és szárazon laknak. (Amphibium). Egyébiránt ezen nevezet nem helyes, mert ezen állatnemekből némelyek egyedül a vízben, némelyek egyedül a szárazon laknak. Innét újabban küllő nevezetet kaptak.