, (két-es) mn. tt. kétes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Szoros ért. mit két különböző vagy ellenkező oldalról lehet venni, s minél fogva nehéz elhatározni, mi való, mi igaz, pl. kétes harcz, melyről nem tudjuk, jól ütend-e ki vagy roszul, kétes állapot, melyről bizonytalan, kedvező lesz-e vagy nem. 2) Szélesb. ért. miről általánosan nem vagyunk képesek tudni, mi vége leend. Kétes jövendő. Kétes az embernek halála. Mindnyájan kétesek vagyunk róla, mi érhet valaha bennünket. "Azth mondá hogy ma jöth vóna Csorgóra az hir .... kiben én kéthes vagyok. Levél 1557-ből (Szalay Ág. 400 magy. lev.). 3) Ami veszélylyel fenyeget, amit inkább roszra lehet magyarázni, mint jóra. Kétes állapotu betegség.