, (két-el-kěd-ik) k. m. kételkěd-tem, ~tél, ~ětt. A Tatrosi és Bécsi codexekben, valamint a törzset, úgy ezt is rövid e-vel találjuk: "És ketelkedik vala. (Lukács. IX). "Néznek vala a tanejtványok egymásra, ketelkedvén (haesitantes) kiről mondana. (János XIII.). "Ketelkedet nelkül. (Rúth. III.). Tulajd. ért. két különböző vagy ellenkező tárgyak között választani, határozni nem bír vagy vonakodik, tehát bizonytalan, mit tartson igaznak, vagy mit cselekedjék. Kételkedik, ha lesz-e sikere folyamodásának, vagy nem? Kételkedik, mit tegyen, menjen-e, vagy maradjon? Ezen ige szóvonzati viszonyban áll a rajta, azon, felől fölött, róla és benne szókkal, pl. Kételkedem rajta, teljesíted-e igéretedet, vagy nem. Azon kételkedem, jobb-e lenni, vagy nem lenni. A felől v. a fölött kételkedni, ha tanácsos-e kíséret nélkül utazni vagy nem. Nem kételkedem róla hogy ... Kételkedtek-e még benne, hogy jobb maradni, mint menni? Midőn a ben ragu szókkal jő viszonyba, gyakran annyit tesz, mint: nem bízik, pl. Valakinek becsületében, emberségében, szavában, igéretében kételkedni. Szélesb ért. am. általán határozatlan, ingadozó lelki állapotban létezik, azaz nem tudja, mit gondoljon vagy higyjen, vagy tegyen; midőn valamit világosan, bizonyosan nem tud, midőn elegendő indokokat nem lel, melyek után bizton indulhasson, mi leginkább akkor történik, ha az igazat, valót kereső észnek elébe megczáfolhatlan nehézségek, ellenvetések gördűlnek, vagy az akaratnak bizonyos akadályok ellenszegűlnek, pl. ha valaki az isteni gondviselésről kételkedik, mert az emberiség nyomorait vele egyeztetni nem képes; vagy az isteni igazságról kételkedik, mivel a gonoszok gyakran boldogabbak, mint a jók. Még szélesb ért. am. semmit vakon, alap nélkül nem hisz, valónak nem tart, hanem mindennek okát fürkészi, vizsgálja. Ezen kételkedés neme rokon azon bölcselkedési módszerrel, mely scepticismus név alatt ismeretes.