, (kete-puta) ösz. fn. melynek alkotó részei magánosan nem használtatnak, egyike azon játszi hangu ikerszóknak, melyek nyelvünkben, kivált a népiesben nagy számmal fordulnak elé. Olyan, mint retyerutya v. retyemutya, ekczemoncza stb. másként ketyemutya. V. ö. IKERSZÓ. Köznépies nyelven, am. holmi szedettvedett vagy hányvetett bútorzat, vagy málhába kötött mindenféle pogyász; (mintegy: kegyő- v. kotyó-motyó).