, (két-értelmü) ösz. mn. 1) Amit kétfelé lehet magyarázni, értelmezni, milyenek voltak a régi jósmondatok. 2) Aminek a nyelvszokás szerént meghatározott két jelentése van, pl. él vivit és acies, ég ardet és coelum. 3) Mondják oly kifejezésről vagy mondatról, mely a közdivatu, és illendő értelem mellett egy mellékesen czélzott, botrányos, sikamlós dologra is emlékeztet.