, (kész-akarva) ösz. ih. vagy állapotjegyző. Belső hajlamnál és elhatározásnál fogva, nemcsak nem erőtetve vagy nem kényszerítve, hanem mintegy előre elkészült, eltökélett akarattal, szántszándékkal. Készakarva tenni kárt valakinek. Készakarva gázolni vagy gázoltatni a vetéseket. Készakarva menni neki a veszélynek. Készakarva szólani valamit. Mondják így is: készakartva, melyben az akartva szó azért nevezetes, mivel a va képző a múlt részesülőhöz (akart) járulván, szabatosan csak múlt időre viszonyúlhat, pl. nem kész akartva tettem kárt; kész akartva mondtam, amit mondtam; de jelen időben: kész akarva rohansz a veszedelembe. Ezen szóban, valamint a készantag és szántszándékkal hasonértelmű szókban, igen jellemző, hogy a kész és akarva (vagy szántag, vagy szánt és szándékkal) rokon értelmű összetételekkel a jelentés nagyobb fokozatát s mintegy eleve való eltökéltét fejezzük ki.