, KÉSZIT, (ké-esz-ít) áth. m. készít-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. Valamit úgy csinál, különösebben szakértőleg egészen vagy részben más formába alakít, hogy bizonyos czélra alkalmas legyen, hogy használatra mintegy késznek ajánlkozzék. Ebédet, vacsorát készíteni. "Készéh (régies parancsoló, h képzővel = készíj v. készits) hogy vacsoráljam. Tatrosi cod. Lukács XVII. Megkészíteni. Ruhát, fegyverzetet készíteni, elkészíteni. Bőrt kikészíteni. Elkészíteni a szükségeseket. A ruhát a testhez készíteni. Valamit mondva készíteni. Az útravalókat öszvekészíteni. Fölkészíteni a paripákat. Elékészíteni a sebészi eszközöket. Előkészíteni a fájdalom elviselésére, kit a távolban valamely szerencsétlenség ért. V. ö. KÉSZ.