, (kés-ő-en) ih. Maradozva, nem a rendelt vagy kiszabott időre, utóbb mint szokás vagy illik. Későn érkezni haza. Későn ebédelni, vacsorálni. Későn fekünni, korán kelni. Későn fogni a munkához. Későn érő gyümölcs. Későn látogatni a betegeket. Későn menni templomba, tanodába, tanácsba. Aki későn megy a templomba, mégis akkor jön ki, mikor a többi. (Km.). Későn jársz. Későn való gyermek, korán való árva. (Km.). Későn korán talpon lenni.