, (kes-k-ěny; a kes-k törzs am. kis-ke azaz, kicsi-ke v. keves-ke s az eny v. ny melléknév képző) mn. tt. keskěny-t v. ~et, tb. ~ek. Eredetileg kiskeny a kis gyöktől. Rokon vele: kecsély, mely ma csak tájszokásilag él, s helyette a megfordított csekély van közdivatban, holott, mint értelme bizonyitja, gyöke szinte kis v. kes, melyből lett kisély v. kesély, azután az s (mint igen sok szavainkban) cs-re változva kecsély. Mindkettejökben a kicsiség, vagy kicsinyedés alapfogalma rejlik, különösen a keskeny szó jelenti a testnek vagy térnek szélességben mintegy ,kisség-ét vagyis kicsiségét, kevességét, s ellentéte: széles és vastag. Keskeny fal, keskeny ágy, keskeny pamlag, keskeny asztal. Széles az asztal, keskeny az abrosz, rövid a vacsora. (Népd.). Keskeny rét, szántóföld, országút, híd, útcza. Az állati, különösen emberi testre vonatkozólag am. összeszorult, vékony, karcsu. Keskeny arcz. Keskeny mell, vállak, csipők.
A törökben keszkin am. éles, metsző, és leghihetőbben a kesz-mek (vágni, metszeni) igétől származik, a kin (ken, ghan) pedig a tatárban részesülői képző. (Kazem-beg töröktatár nyelvtana 161. lap; és Berezine vizsgálatai [Recherches] 36. lap).