, (kés-ěl-el-tet) mivelt. m. késleltet-tem, ~tél, ~ětt, par. késleltess. Szorosan véve, mint miveltető íge, am. késlelővé tesz, vagyis más által okoz késedelmet, hátramaradást; de szokott értelemben am. az egyszerü késlel vagy késlet, azaz valakit v. valamit előmenetelében, jártában keltében, cselekvésében hátráltat. Azonban ,késleltet szóban mégis azon jelentés rejlik, hogy ha nem is más személy, de mégis valamely eszköz által okoztatik a késedelem. Hasonló alakú szók: akadályoz-tat, kettőz-tet.