, (kés-ő) mn. tt. késő-t. Kicsinyezve: későcske. 1) Lassan, maradozva járó, jövő, a várt, rendelt időre meg nem jelenő. A késő vendégeket nyugtalanul várni. Sötétben, zivatarban elkéső utasok. Késő óra, mely a nap járásától elmarad. "És ő monda azoknak: Ó heitok (stulti) és késő szivővek (tardi corde). Tatrosi cod. 2) Ami nem az illő, kellő időben történik. Késő tanács, mely a lett dolog után adatik. Késő bánat ebgondolat. (Km.). Késő az agg ebet szelidíteni vagy tánczra tanítani. (Km.). Késő a takarékosság, midőn üres az élésláda. Késő sülve vagy sütve Szabó D.-nál am. késő tanács. Már késő (trop tard, zu spät). Már késő, a szerencsétlenség megtörtént. Késő segitség. Késő szántás, vetés, aratás, szüret. Késő ebédlés, vacsorálás. Késő lefekvés, fölkelés. 3) Ami bizonyos időn túl van. Késő estve, késő éjtszaka érkezett. Késő vénségre jutni. 4) Ami távol jövendőségre kiterjed. Késő unokák, maradékok. Késő nyom. Késő kor, századok. 5) Használják határozóul is, am. későn van. Már késő, mindennek vége. Késő akkor hozni vizet, midőn elégett a ház. Ha még nem késő, próbáljuk meg.
A törökben gics v. gecs, am. késő, és gidse v. gedse éj; melyek szintén gecsmek (kelni, menni, múlni) igével állnak viszonyban; innen a csagataj kicsti am. kelt, ment, múlt, és kics kurun (egészen a magyar későkoron) am. este után késő idő. Abuska. A sínai nyelvben kieu am. soká (diu). V. ö. KÉSIK.