, (kés-ěl-el) áth. m. késlel-t. Valakit, vagy valamit fentartóztat, vagyis akadályoz, hogy bizonyos útat, járást annak idejére be ne végezhessen, vagy valamit a rendelt időben végre ne hajthasson. Valakit utjában, munkájában késlelni. "Ne akarj minket késlelnie. Debreczeni Lk. "Késleli vala őtet az bemenéstől. Góry-cod. "De az urakat igen kéretik, hogy ő kegyelmek te k(egyelmedet) meg ne késleljék. Levél 1540. évből. (Szalay Á. gyüjt.). "K(egyelme)d írna uramnak, ne késlelné ott az legényt. Levél 1556. évből. (Szalay Ágoston. gyüjt.). Önhatólag is, (,késedelmez értelemben): "Az hatalmas Istenért kértem, hogy ne késleljenek, azért én ne legyek az oka, hanem ők, ha mi történik. Ugyanott, ugyanazon évből.