, (kes-er-v-es) mn. tt. keserves-t v. ~et, tb. ~ek. Fájdalmas, mély bánatú, gyászos. Keserves özvegy, árva. Keserves anya. Álla a keserves anya, keresztfánál siralomba. (Böjti ének). Keserves állapot, bánat, fájdalom. Keserves kínszenvedés. Szélesb ért. sok bajjal, vesződséggel járó. Keserves a szegény ember állapota. Keserves munkával keresni a kenyeret.