, (kés-etlen) mn. tt. késetlen-t, tb. ~ěk. 1) Midőn gyöke a metsző eszközt jelentő kés, am. kinek kése nincsen. 2) Midőn a késik igétől származik, am. nem késkedő, nem maradozó, nem halogató. V. ö. KÉSIK. Határozóként am. kés nélkül; és: el nem késve.