, (kes-er-ű) mn. tt. keserű-t, tb. ~k v. ~ek; középfok: ~bb v. ~ebb. 1) Tulajd. ért. az ínyekre kellemetlenül ható, mi a szájat széthúzódásra kényszeríti. V. ö. KES, (2). A keserű íz némely testeknek eredeti tulajdonsága, különösen némely növények és ásványoké, milyenek a keserű füvek, a keserű só, a gányafa bogyói stb. Néha pedig a romlás eredménye, pl. a rohadó alma keserű. Néha a keserű íz mesterség által idéztetik elé, mint bizonyos italokban, gyógyszerekben. Keserű bor, pálinka. "És a gyimilcsnek, oly keserű vala íze. Régi halotti beszéd. 2) Átv. ért. ami a kedélyt kellemetlen visszataszító behatás által megrázza, mély fájdalmat okoz, szomorú panaszra, sirásra fakaszt. Keserű boszuság, bánat, fájdalom. Keserű veszteség, kár. Keserű özvegység, árvaság. Keserű kinok, szenvedések, gyötrelmek. Meginni, kiüríteni a fájdalom keserű poharát, kelyhét. Keserű a tűrés, de édes a gyümölcse. (Km.). Ki keserűt nem ízelt, nem tudja mi az édes. (Km.).