, KESERÜL, (1), (kes-er-űl) önh. m. keserűl-t. 1) Keserű ízüvé leszen. A bor megkeserűl, ha ürömmel vegyítik. 2) Átv. ért. régiesen valakin keserülni, am. másnak szenvedése, fájdalma miatt megindulni, abban résztvenni, azt enyhíteni, rajta szánakodni. Keserülj rajtunk, am. szánj meg minket. (Szabó D.). "Úgy fognak rajtad is oztán keserílni. Pesti G. meséi. "Az istenek mindenkor jámboron keserílnek. Ugyanott.