, (kes-er) fn. tt. keser-t, tb. ~ěk. Azon kellemetlen íze némely testeknek, mely a szájat széthúzza. V. ö. KES. Egyébiránt ezen szó is, mint a kesely, melléknév is, innen: keserédes, am. keserü és édes, (2). Némi betüáttétellel, egyezni látszik vele a török szirke am. eczet, innen: szirkelü am. savanyú. ,Kes gyök alatt pedig megérintettük, hogy a persában maga az egyszerü kisz jelent eczetet. Finnül: katkera am. keserű.