, (kés-ěd-el-ěm-es) mn. tt. késědelmes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Lassan, maradozva mozgó, járó; annak idejére el nem érkező, meg nem jelenő. Késedelmes hirnök, posta. Késedelmes segítség. Késedelmes cseléd. 2) Hoszszabb fontolgatás vagy félelem miatt valamit halogató. Késedelmes hadvezér. Késedelmes biró. Késedelmes határozat.