, (ker-es-ő) fn. tt. kereső-t. 1) Aki valamit keres, azaz kutat, találni akar. Pénzkereső, kincskereső. Hallod-e pénzkereső, kincset üregbe leső. (Gyöngyösi). 2) Ki valamit akármi úton módon szerez. Meghalt a gazda, nincs kereső a háznál. Isten nyugtassa, beh jó kereső volt! 3) Kereső fél a törvénykezésben am. fölperes.