, (két-főbb-hímes) ösz. mn. Növénytani ért. azon növények seregéről mondjuk, melyeknek tulajdonkép négyhímes virágok van ugyan, s melyek igazán a négyhímes seregbe valók volnának, hanem abban kűlönböznek, hogy két hímjek magasabb, ketteje pedig alacsonabb, és bokrétájok ásitó vagy szájtátó, p. o. izsóp. (Didynamia. Diószegi).