, (kés-ěd-ěz-ő) fn. tt. késědězőt. Gyakorító értelmü. Személyről szólva, kinek szokása elmaradni, annak idejére meg nem jelenni, lassan, hosszu fontolgatás után cselekedni, félve és vonakodva valamit napról napra halogatni. Dologról, ami el-elmaradoz, ami nem szokott maga idejében rendeltetése helyére jutni. Késědező csapatok. Késěděző segedelem, utasítás.