, (éles ë-vel) elavult igenév és fn., melyből kesás, kesálkodik, kesaság, szinte elavult szók eredtek. Valamennyi a Müncheni codexben is eléfordúl, s kesa am. lázadás, háborgás, kesás am. lázadó, polgárilag háborgó, kesaság am. lázadó, háborgó állapot, zendülés, háboruság. Ezen szókban az éles ë tájszokásilag számtalanszor i helyett áll. Magában a Müncheni codexben kesa és származékai mind vonásos, mind vonás nélküli e-vel fordulnak elé, ez utóbbi az úgynevezett közép e-nek, azaz mint zárt (ě) és éles (ë) önhangzónak is a jegye. Több régi iratokban az e meg is nyújtatik. Tehát szokottabb kiejtéssel csakugyan: kisa, kisás, kisaság. Ugyan a Müncheni codexben eléjön a kisik ige is, mely a latin pavere, terreri, turbari, s a hellen εκϑαμβεισϑαι és ταραττεσϑαι (reszketni, háborogni, félni) értelmét adja vissza. Erdősinél kisalkodás am. halálos vonaglás, tusa, küzdelem. Mind ezeket összevéve igen valószinüleg állíthatni, hogy a kisa v. kesa tiszta gyökeleme a mozgást jelentő es is, módositva ezs izs, ecz icz, esz isz, ez iz, mely több szavainkban mozgást vagy mozgékony lényt, eszközt jelent, mint: iseg piseg, iczeg biczeg, izseg pizseg, pezseg, pizse, pizselle, visla v. vizsla, visel, zsizsi, zsizsik, küzd, végre: kisa v. kisefa; ez utóbbiak is tehát es v. is, k előtéttel am. izegő (izgő-mozgó) fa. Megjegyzendő, hogy ezen gyökök majd vékony, majd vastag hangulag ragoztatnak. E szerént kesik v. kisik (a Müncheni codexben) tulajd. ért. am. izeg, különösen remeg, reszket, átv. ért. am. fél, azaz a veszély előérzete miatt testében remeg, rázkódik. A kesik v. kisik igéből lett igenév kesó v. kisó, és kesa v. kisa, mely főnevül is használtatva átv. ért. jelent (társadalmi, polgári) izgalmat, mozgalmat, nyugtalanságot, háborgást, valamint a kisafa jelenti aézon rúdhoz kötött hámfát, mely huzáskor izeg-mozog, ideoda rángatózik; továbbá kesás, kisás am. izgó, mozgó, nyugtalankodó, lázadó. (A Nyelvemlékek III. kötetében 315. lapon érintett kissegi [keszedsi] nem tartozik ide. V. ö. KÉS). Kesál v. kisál = küzd. Késaság v. kisaság am. izgalom v. mozgalom; különösen polgári nyugtalankodás, lázongás; kesálkodik v. kisálkodik, széles ért. am. izeg-mozog; különösebben: küzd; továbbá: hánykolódik, háborog, mint a halállal küzdő, vagy aki fellázadt. V. ö. KESÁLKODÁS, KESÁLKODIK.