, KÉSÁLKODÁS, (kes-a-al-kod-ás) fn. tt. kesálkodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Küzdés, viaskodás; szóbeli versengés, vitázás. "És az ő kinját és kesálkodását, imádságába úrnak ajánlja vala. Góry-cod. 28. l. "A halálnak késálkodásába levén. Debreczeni-cod. 46. l. Kezdé vele beszédöknek nagy kesálkodását vallania. Tihanyi cod. 299. l. Az Érdy-codexben am. általában izgés-mozgás, foglalkodás. "Jó mivelködetben való késalkodás, azaz hogy ne iljen (üljön) veszteg, de valami kézi munkálkodásban foglalja ember ennen magát. (Toldy F. kiadása 80. l.).