, (ke-es, a Tatrosi codexben: kès, melyben az è röviden ejtendő); fn. tt. kés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Kicsinyezve: késěcske és késke. Ha ezen szónak alapértelémt, t. i. a metszést veszszük, utórésze rokon a metszést, vágást jelentő ás, vés szókkal, előrésze pedig nem más mint a megfordított és hegyeset, éleset jelentő ék, eke, mely a hellen ακη, latin acus, acies, acutus, a német Ecke, Achel stb. szókkal rokon. Legközelebb áll az egészhez a persa kíz am. kés, és khés v. khécs am. ekevas, szántóvas (vomer, culter aratri); továbbá a török kesz-mek, csagataj kisz-mek (metszeni, hasítni); innen törökül: keszer (balta); keszidsi (metsző); jolkeszidsi (útmetsző, azaz útonálló, zsivány); keszki (vágó, bonczoló kés; éle valaminek), rokonok a magyar kaczor, kasza, gusztony, kusztor szók kasz, kacz, gusz, kusz gyökei is. E szerént elemezve tehás kés = ke-es, és egyszerübb gyöke az éleset, hasitást, elválasztást jelentő ke, vagyis a megfordított ek v. ék, s az egész általán jelent élesen vágó eszközt. Különösebben a régi magyar nyelvben kardot is. A Müncheni codexben Máté 26. Kiterjesztvén ő kezét, kivevé a kést. Luk. 22. Uram, ha vágjunk a késsel? Innen: Péter kése Sándor I. szerént am. szurony a puskán. Bocharai nyelven megfordítva gard (kard), am. kés. Idegen nyelvekben rokonokul tekinthetők még a szanszkrit cshid (vág, hasít), kasz (hasít), héber (vág, szakít), hellén κεαζω és σχιζω (hasítom, szétválasztom); mandsu kuesi (kés); persa khusz-údan vagy khuszur-dan (aratni, metere); sínai kiéu (securis). Szinte figyelmet érdemel a persa kus-tan (ölni, gyilkolni); innen: kus-á (ölő, gyilkoló) stb. Mai szokott értelemben kés jelent a kardnál kisebb metsző, vágó vas eszközt. Mészáros-, konyha-, kertészkés. Asztali kés. Szakács kés. Bonczoló kés. Varga kés. Soha sem volt, nem is leszen vargakésnek hüvelye. (Km.). Kézzel hozzá, ha a kés nem fogja. (Km.). Nem gyermek kezébe való a kés. (Km.). Kis kés, nagy kés. Mintha kést döftek volna szivembe. Szereti, mint kecske a kést. (Km.). Beletört a kése, am. vállalata, különösen merénylete megbukott; a csínyen rajta érték és roszul járt. A kéz sem jó, a kés sem jó. (Km.) am. rosz eszközzel működő ügyetlen ember. Kés szaka, am. a késnek a nyel és éllap közti nyakrovatéka. (Kriza J.). A régieknél másnemü vágó eszközt is jelentett. "Mert nem vala neki sem kési, avagy valami állat (= eszköz), kivel neki koporcsót avagy sért (sírt) csenált volna. Nádor-codex. 668. l.