, (ker-t-i) mn. tt. kerti-t, tb. ~ek. 1) Ami kertben szokott teremni; ellentétei: mezei, vad. Kerti ibolya, rózsa, szegfű, sóska, vetemény, dinnye stb, melyeket öszve is szoktak írni. 2) Kertben tenyészni vagy tartózkodni szokott. Kerti csiga. Kerti balha. Kerti sármány. 3) Olyan mint a kerté szokott lenni. Kerti gazdaság. Kerti mivelés. 4) Kerthez tartozó, kertben levő. Kerti ágyak, utak. Kerti lak. Kerti ház. Kerti váz. Kerti edények, virágcserepek, szerszámok.