, (ker-t) fn. tt. kert-ět, harm. szr. ~je v. ~e. Kicsinyezője: kertěcske. Gyöke a kört jelentő ker, melyből a helyet jelentő t képzővel lett ker-t am. körhely, kerített hely vagy tér. Innen egy 1055-iki oklevélben: locus Kerthel nomine, ad foenum utilis. (Jerneynél). A Nádor-codexben is am. kerités. (Toldy F.). Rokon vele ez értelemben: garád. Ugyanezen gyök némi módositással megvan a latin hortus, hellén χορτος, német Garten, franczia jardin, szláv hrod, grad, grod, gorod stb. szókban. A német Grenze v. Gränze, lengyel granica, cseh hranice stb. szókban is alkalmasint a kerités fogalma rejlik. V. ö. KER. 1) Bekerített földtér, telek, különféle hasznos növények tenyésztése, vagy gyönyörködtetés végett, s ez a mai legszokottabb értelme. Gyümölcsös, zöldséges, káposztás, virágos kert. Mulató kert. Angol, franczia izlésü kert. Házi kert. Szőlős, dinnyés kert. Veteményes kert. Kertet mivelni, öntözni. Kertben sétálni, mulatni. Kertet fallal, sövénynyel, deszkával, náddal, gyepüvel keríteni. Nincs oly rosz kert, melyben jó is ne teremne. (Km.).
"Betekintek kis kertjébe,
De csak nyomát veszem észbe,
Gyöpü mellett egy rózsafa,
Legszebb ága leszakasztva.
Népdal.
2) Szélesb ért. kerített hely, melyben valamit tartanak. Méhes kert, vadas kert, szérüs kert. Tüzelőfás kert. 3) Egészen eredeti értelmében: kerités, mely valamit körül vesz. Latorkert, azaz várat keritő sáncz. Innen: kertelni valamit am. bekeríteni. Továbbá: kertfedél v. kertsátor, v. kertlésza am. a kerités fedele v. sátra, v. lészája.