, (ker-t-ěl-és) fn. tt. kertělés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, midőn valaki kertel valamit. Kerteléssel foglalkodni, vesződni. 2) Kerítés, azaz sövény, fal, gyepü stb. melylyel valamit bekerítnek. A kertelés költségbe kerül. Elrongálni a kertelést.