, (kerék-vágás) ösz. fn. Vágás, azaz mélyebb nyom, melyet a szekérkerék a lágyabb földben, sárban képez. Máskép: kerékróna. Nem hisznek némely asszonynak, míg a kerékvágást átlépheti. (Km.). Átv. ért. a beszédnek vagy cselekvésnek bizonyos fonala, menete. Kilépett a kerékvágásból, azaz beszédének, vagy cselekvésének szokott rendes utjától eltért.