, (kér-el) áth. m. kérel-t. 1) Valakit kérve engesztel, békít. "Aki szívből téged mostan kérelni akar. (Beniczky). Szokottabban: kérlel, mint: ízel, ízlel, szagol, szaglal. 2) Széles ért. am. kér, honnan: kérelem, amit kérünk. "És kérljed őtet nagyajtatosan, hogy megmutassa teneked az ő édes fiát. Katalin prózai legendája. (Toldy Ferencz kiadása)