, (kér-el-el-het-etlen) mn. tt. kérlelhetetlen-t, tb. ~ěk. Aki annyira haragos, boszús, vagy oly elkeseredetten szomorú, hogy megkérlelni nem lehet, tehát am. haragjában, bosszuságában megrögzött, keservében megfásult. Kérlelhetetlen haragu zsarnok. Kérlelhetetlen szivü atya. Tárgyakról is. Kérlelhetetlen sors. V. ö. KÉRLEL. Határozóként am. kérlelhetetlenül.