, (kér-kěd-ik, s kér alkalmasint össze van húzva ,kevély szóból, mely törökül: kibir, az arab kebir pedig am. nagy, gar, tehát lehet: gar-kod-ik is); k. m. kérked-tem, ~tél, ~ětt. Innen 1) am. maga felől szép tulajdonságokat mondogat, azokkal dicsekedik, kevélykedik s magát ez által nagyobbítni, emelni törekszik. Nemességével, őseivel, szépségével, tudományával kérkedni. Azzal kérkedni, mily kedves ő a társaságokban. Nagy urak barátságával kérkedni. Erejével, vitézségével kérkedni. 2) Oly tárgyak birtokosának hirdeti magát, melyek rendesen kedvesek az emberek előtt. Pénzzel, gazdagsággal kérkedni. Rangjával, előmenetelével kérkedni.
"Végházunk kérkedjen (-ék) sok pogány fejekkel.
Thúry Gy. éneke. 1548. (Thaly K. gyüjt.).
3) Minthogy a szép vagy jeles tulajdonságok fitogtatása tulzó kitüntetési vágyra mutat, kérkedni annyit is tesz, mint képzelt, koholt jelességekkel dicsekedni, magát hányni vetni.