, KERITÉS, (ker-ít-és) fn. tt. kerítés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, melynél fogva valamit kerítünk, azaz körülveszünk, körülfogunk, köralakban kimetszünk, kiszabunk. 2) Azon vonal vagy test, mely valamit kerít, körülvesz, mint: fal, sövény, árok. Kerítésen átugrani. A keritést rongálni, megújítani. Kerités mögé huzódni, bújni. Keritésen belül, kivül. Nád-, lécz-, deczka-, sövény-, kőkerités. 3) Szerzés, megszerzés, mely tekervényes utakon, s keresés által történik. Pénzkerítés. 4) Valamely személynek bizonyos czélra megnyerése, különösen nőszemélyeknek elcsábitása, mások számára megszerzése. V. ö. KERÍT.