, (kér-ő) mn. tt. kérő-t. Aki valakitől valamit kér. Pénzt, kenyeret, ruhát kérő szegények. Szabadságot kérő rabok. Bocsánatot kérő bünösök. Kérő násznagy, ki a házasulandó férfi nevében megkéri az illető nőt, ki a vőlegény ügyeit viszi, s a vőlegényi násznépnek főnöke. Kérő társ, aki egy másikkal ugyanazon nőt kéri feleségül. Kérő levél, am. folyamodvány. Mindezeket öszve is szokták irni: kérőnásznagy, kérőtárs, kérőlevél.