, KĚRĚSZTYÉN, KÖRÖSZTYÉN, fn. és mn. tt. keresztyén-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. l. KERESZTÉNY. Mi különösebben a keresztyén alakot illeti, vannak, kik ezen irás- és kiejtésmódban némi felekezetességet látnak, holott még a XVI. XVII-dik században általán minden vallási felekezetüeknél divatozott; így írta azt a halhatatlan s buzgó katholikus Pázmán Péter, így Káldi, és mások az egész régiségben. A keresztény és keresztyén közti kérdés a fölött forog, melyik egyzik meg jobban a) a szóelemzéssel? b) a széphangzattal? Ha azt veszszük, hogy (valamint általán csaknem minden nyelvben, a keresztény nevezet Krisztustól vétetett) a keresztény szó is valamint a szláv krestjan, franczia chrétien stb. a hellen-latin christianus után alakúlt: ezen eredet szerént a lágyitásnak nem az n hanem a t után kell állania; keresztyén, melyhez hasonlók Tristianus-ból Terestény, Sebastianus-ból Sebestyén, Coelestinus-ból Szelestyén, ámbár ezek is tájszokás szerént: Terestény, Sebestény, Szelestény. A t betűt, midőn hangzó áll utána, szereti lágyítani a nyelvszokás, mint: kártya, hártya, borostyán, kátyu, batyu, fergetyű, csengetyű, csergetyű, pergetyű, cságatyu, brúgatyu stb. Egyébiránt Keresztély szintén Christianus után származott, még se mondja senki Keresztyél- vagy épen Keresztyély-nek. Ha azonban széphangzatilag veszszük a dolgot, a keresztény szónak azon előnye van, hogy tisztán, folyóan simulhat a hangzóval kezdődő képzőkhöz, és ragokhoz, pl. keresztények, keresztényi, keresztényül; ellenben a keresztyén szót ezen esetben igen hajlandó a nyelvszokás így ejteni: keresztyényi, keresztyényűl, keresztyények, melyeket kellemes hangzatuaknak senki sem állithat. A székely általános népszokás is, mely igen nagy nyomatékkal bír a különböző tájnyelvek között, egészen mellettünk szól. Itt ugyanis egyik nyelvjárásban kěrěsztény v. kěrěsztén, a másikban körösztény divatozik, de mindkettőben tiszta t-vel. Ugyanitt hallhatni Sebestén-t is. Kriza János. Ugyan ő a ,Vadrózsák (nyelvészeti tekintetben valóságos gyöngyök) első kötete 555. lapján így szól: "A keresztény szó helyesirását illetőleg egy szerény javaslatot koczkáztatnék. Tudjuk, hogy a magyar r. katholikus és protestáns hitfelekezetek közt e részben külön gyakorlat kapott lábra: r. katholikus irók rendesen keresztényt, protestansok pedig keresztyént írnak. (Megjegyezzük, hogy akik szigorún a származtatáshoz ragaszkodnak, a r. katholikusok közől is számosan, kivált a régiség-buvárok, pl. Toldy Ferencz, keresztyén-t használnak). Nem lehetne-e az uniót folytatja Kriza legalább orthographice kieszközölni az által, hogy mindenik fél mondana le arról az egész bajt okozó y-ról? Lám a székely nyelvszokás igen gyakran elhagyja e betűt, s így is mondja: kěrěsztén ember, keresztén emberek, mint mondja Sebestén, nem pedig: Sebestyén, holott Sebestyén uram szokott legnagyobb erősség lenni az y megtartása mellett. A székely népnyelv Sebestén-t alkotott Sebastianus-ból, szintúgy alkothatta a keresztént-t Christianus-ból. Részemről úgymond mint székely kész vagyok a görög y-t feláldozni az egyesség kedveért. Reméljük nincs szükség semmi egyezkedésre és feláldozásra. Valamint romt, bomt stb. helyett a szófejtés ellenére ront, bont és több számtalanokat írunk, valamint tekéletes helyett, mind a régiség mind talán a származás daczára is ,tökéletes-t használunk, valamint a göcsejiekkel nem írunk koppantyút-t, vagy épen döftye (= döfje), csuktya (= csukja), haraptya (= harapja), leptye (= lepje) s több ily kifejezésü szókat, sőt épen az ugyanazon eredetű Keresztély-t senki sem írja Keresztyél-nek, s mindezt azért teszszük, mert a kisebb-nagyobb terjedelmü szokás mellett a jobbhangzás felsőbb törvényét követjük: úgy meg vagyunk győződve, hogy az irodalomban is a ,keresztény válandik általánossá, kivált ha az illetőket figyelmeztetjük, hogy a ,kereszt-től származtatás, minden többi európai nyelvek ellenére is semmi alappal nem bír.