v. KERIT, (ker-ít) áth. m. kerít-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. 1) Valamit köralakban csinál, köralakuvá tesz. A hordónak feneket keríteni. A kalap karimáját kikeríteni. 2) Valamit körülfog, körűlvesz valamivel. A kertet fallal, sövénynyel, a rétet, legelőt árokkal keríteni, bekeríteni. A halakat hálóba keríteni. A falut, dülőket fákkal körűlkeríteni. Megkeríteni az ellenséget. 3) Valamit köralakban forgat, vagy valamivel kört csinál. Parittyát keríteni. Ostorral maga körül egyet keríteni. Valakinek nyaka köré keríteni a korbácscsal. Átv. ért. a beszédnek nagy feneket keríteni am. a dolgot meszsziről kezdve s körülírva eléadni. A káromkodást elkeríteni am. hoszszan, czifrán káromkodni. 4) Valamit utána való járással, tehát tekervényes görbe uton megszerez, megfog. Akárhonnan, de kerítek egy pár csikót. Kézre keríteni az elveszett jószágot. Deli Kortván béget kezünkbe kerítjük. (Thúry Gy. éneke 1548. Thaly K. gyüjt.). Elékeríteni valamit. Megkeríteni a szökevényeket. Vadakat, átv. ért. embereket tőrbe keríteni. 5) Valakit bizonyos czélra hajhász, kerülget, megnyerni iparkodik. Cselédet, feleséget keríteni valaki számára. Kéjnőket keríteni.