, (kér-et-ěz-ik) k. m. kéretěz-tem, ~tél, ~ětt. A régieknél am. a mai ,kéredzik, vagy egyszerü ,kér. "Midőn bemenne, kéretezék (petiit) hogy szabadság adatnék ő neki éjjel és villamodat előtt kimenni. Bécsi cod. "Vagyon harmad napja hogy kenyeret nem ett, ugyan sír némellyik, úgy kéretezik tűlem. 1556-diki levél. (Szalay Á. gyüjt.).
"Nagyon foga (= kezde) ivőteni,
És az várban kéretezni.
Katalin verses Leg. (Toldy F. kiadása.)