v. KERHÓ, ökörszólitó szó, melylyel a béres rákiált az ökörre, hogy az iga mellé álljon. Kerho mellé! így mondják Mátyusföldén, miből valószinüleg gyanithatni, hogy a ker am. kerülj, a ho am. iga, tehát: kerülj iga mellé. Innen nem nehéz megmagyarázni a tájszokásos hód (jugerum) nevet, mely am. ho-od iga-hely, azaz akkora föld, vagy tér, melyet egy nap egy igával meg lehet szántani; így lett a latin jugum után a jugerum. A közönségesebb hold pedig elemezve hol-d, s gyöke a reggelt jelentő hol. V. ö. HO, (1), HOL, (2), fn. HÓD (3). Szélesebb ért. kerhó-t kiáltanak az ökörnek akkor is, midőn azt akarják, hogy tovább mozduljon helyéből, különösen, hogy a jászolhoz közelebb álljon.