, (kereszt-vas) ösz. fn. 1) Általán oly vas rudak, vas szálak, vas kötők, melyek valamely testet, vagy tért általfognak, pl. a kapu vagy ajtó előtt keresztül huzott vas rúd, hogy éj idején be ne lehessen rajta törni; vagy, egymáson általmenő vas rudak, mint az épületfalakban, vagy vas pálczák, mint a gabonamérűkben, vagy a forgó kerékben, melybe a korongvas hegye eresztetik, stb. 2) Vas vagy inkább láncz, melyet úgy zárnak a rabra, hogy egyik örve bal kezét, a másik jobb lábát, vagy megfordítva kerítse. Keresztvasra verni, vagy tenni a rabot. Keresztvasban v. vason lenni, ülni.