, (kereszt-ség) fn. tt. keresztség-ět, harm. szr. ~e. Általános keresztényi értelemben szentség, mely által az ember lelkileg, és erkölcsileg megtisztúl, s a keresztényi köztestület tagjává leszen. A keresztség anyagja természetes víz, alakja pedig az Idvezítő által meghatározott mondat: Én téged keresztellek Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Valakit keresztségre vinni, tartozni. A keresztséget feladni. A keresztség által az eredeti bűn eltöröltetik. Átv. ért. vérrel való keresztség az anyaszentegyház első századaiban annyit tett, mint vértanuság, melyet a keresztény hitet tanuló ujoncz szenvedett, mielőtt a vízzel való keresztséget fölvette volna.