, fn. tt. kerentát. Székely tájszólás szerént am. kerek fa tál, melyben a savót a túróból kinyomják. Gyöke a kört jelentő ker, melyből lett kerent am. kerint, s igenév kerentő, kerente, kerenta, mint: ger, gerend, gerenda; hasonlók: leventa s a régies szerencsa.