, (kereszt-ěl) áth. m. keresztěl-t. 1) Szoros ért. a keresztény anyaszentegyház szokása szerént valakit az Atya, Fiú, és Szentlélek Isten nevében, a katholikusoknál keresztet is képezve, vizzel megöntöz, vagy vízbe márt, hogy erkölcsileg megtisztúljon, egyszersmind az anyaszentegyház tagjává igtattassék, midőn a megkeresztelt úgynevezett keresztnevet is kap. Megtérő zsidókat, pogányokat keresztelni. Kisdedeket keresztelni. Én vízzel keresztellek titeket, de egy erősebb jön utánam, ki benneteket Szentlélekkel és tüzzel keresztel meg. (Lukács 3. 16.) Elmenvén tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket, Atyának, és Fiúnak, és Szentléleknek nevében. (Máté 28.). Valakit Péternek, Pálnak keresztelni, am. a keresztségben Péter v. Pál nevet adni. 2) Átv. ért. elkeresztelni, másra keresztelni valamit, am. a dolognak más szint, más nevet, más czimet adni, a dolgot másra csavarni. 3) Átv. ért. és tréfásan am. valakit bizonyos alkalommal, és szokásból megöntöz, pl. midőn a tengeri hajósok megöntözik az utast, ki először száll tengerre, vagy némely vidékeken hazánkban a pórlegények megkeresztelik a sihedert, ki a legénysorba be akar lépni. 4) Átv. ért. bort, vagy más szeszes italt megkeresztelni am. vízzel vegyíteni.