, fn. és mn. tt. keresztény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. A hellén χριστιαν−ος, latin christian-us után a franczia chrétien, olasz cristiano, német Christ, christlich, szláv kresztyan stb. szók módjára alakult név. Némelyek keresztyén-nek irják és mondják, azt állítván, hogy a lágyitott ty jobban megfelel a latin: ~tian-nus végzetnek, mint Sebastianus-ból is Sebestyén lőn (de túl a Dunán Sebestény is, sőt a székelyeknél: Sebestén). Ez ellen ugyan kifogást tenni nem lehet, azonban szintén Christianusból lett Keresztély is, még pedig lágyitott t nélkül. Tehát ezen származtatás is alapos. Nekünk úgy tetszik, hogy keresztény kellemesben hangzik, mint kerestyén. Legroszabb volna pedig: keresztyény. A ,kereszt szótól származtatás kevésbé alapos. Lásd bővebben: KERESZTYÉN. Széles ért. személy, ki Krisztus hitét, azaz tanitását vallja. Régi, buzgó, ájtatos, jámbor, istenfélő keresztények. Jó keresztény, ki a hitet jó cselekedetek által tanusitja. Rosz keresztény, ki a keresztény hit parancsolatait meg nem tartja. Keleti, nyugoti keresztények. Midőn melléknevül használják, am. Krisztus hitét valló, ezen hitre vonatkozó, ehhez tartozó, ezt illető. Keresztény népek, fejedelmek. Keresztény oktatás, hit, tudomány. Keresztény erkölcsök, erények. Keresztény anyaszentegyház. Keresztény templomok.