, (ker-es-et) fn. tt. kereset-ět, harm. szr. ~e v. ~je. 1) Fáradság, munka, legyen az szellemi vagy testi, s utánajárás által szerzett vagyon, birtok, pénz. Saját keresetéből élni. Hamis kereset. Nem sokat fiadzik a hamis kereset (Km.). Nincs áldás a hamis kereseten (Km.). Hitvány kereset az árulkodás (Km.). Hamis kereset nem száll más ízre v. nem száll messze (Km.). 2) Járat kelet, mely által valaki valamit keres, vagy keresni látszik. Mi kereseted van itt? Nálunk nincsen semmi kereseted. 3) A törvénykezésben általán valakinek valamely követelése, vagy panasza egy másik ellen s azokkal egybekötött igazságszolgáltatási kérelem a biróság előtt. Keresetét valaki ellen a biró elé terjeszteni. Az alaptalan keresetet visszautasítani. Adóssági, kártalanitási kereset. Váltókereset. Igénykereset. Fekvő javak iránti kereset. Bűnvádi kereset. Főbenjáró kereset. Újitott kereset. Kereset beadása v. benyujtása.