, (ker-es, mongolul: kihr, Beregszászi; latinul: quaerit) áth. m. keres-tem, ~tél, ~ětt, par. ~s. Gyöke a görbe mozgást jelentő ker. V. ö. KER. 1) Körüljárva, körültapogatódzva, szemeit körülhordozva kutat, vizsgál, megtalálni iparkodik valamit. Az elveszett jószágot házról házra, az eltévelyedett csikót, lovat tanyáról tanyára keresni. Valamit sötétben keresni. Valakinek fejében keresni. (férgeket). Helyén keresd, megleled. (Km.). Megtaláltad amit nem kerestél. (Vörösmarty). Könyvből valamit kikeresni. Valakit a nagy embertömegben fölkeresni. Minden zsebet öszvekeresni. 2) Járva kelve, sokfelé fáradozva valamit szerez, tulajdonává tesz. Munkával, aratással, kaszálással pénzt, kenyeret keresni. Nyáron télrevalót keresni. Mindennapi kenyerét véres verítékkel keresni. Árvákra, gyermekekre keresni. Hivatalt, szolgálatot keresni. Ki mint keresi, úgy veszi hasznát. (Km.). Ki mit keres, megleli (Km.). Talál az aki keres (Km.). Ahol nincs, ne keress. (Km.). Elfogy a vagyon, ha reá nem keresnek. (Km.). A házi szükségre valót bekeresni. 3) Törv. ért. kárpótlást, elégtételt, vagyontérítést, büntetést sürget. A szenvedett kárt, az ellopott jószágot másokon keresni. Valakin pénzt keresni. Valakit fején keresni, am. halálos büntetését kérni, követelni. 4) Átv. ért. valakit bizonyos czélból vagy czélra fölszólít, megint. A szomszéd birtokosokat valamely jótékony czélra megkeresni.