, (kér-és) fn. tt. kérés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, melynél fogva valakit valamiért kérünk. Szegénynek nem kell a kérést szégyenleni. 2) Azon tárgy, melynek megnyeréseért máshoz folyamodunk. Kicsiny, nagy, szükséges kérés. Kenyér-, pénz-, hivatal-, szolgálatkérés. 2) Szóbeli vagy irásba foglalt tartalma azon dolognak, melyet más kegyéből megnyerni szeretnénk. Azon alázatos kéréssel járulok kegyedhez, hogy. V. ö. KÉR.