, (ker-ék, a törökben: csark, de ez jelent itt gépet, és sajtót is, a persában pedig kerek mozgást, eget, holdat, sorsot; rokon vele mély hangon: karika); fn. tt. kerek-et, harm. szr. ~e. Kicsinyezve: kerekecske. Eredetileg rövid kerek, mint az ország több tájain, különösen a palóczoknál, székelyeknél is divatozik, azért a képzők előtt általán elveti az éket, mint: kerekít, kerekes, kerekecske, kerekedik, kerekség, kereketlen, sőt némely módosító ragok előtt is országszerte rövid, mint: kereket, kerekek, kerekem, kereked stb. Azonban a nyelvszokás úgy akarta, hogy különböztetés végett a rövid kerek inkább melléknévül, a hosszú kerék pedig főnévül használtassék. 1) Széles ért. kör, azaz magába visszamenő görbe vonal, melynek minden pontjai a középponttól egyenlő távolságra esnek. Ilyen a láthatárt képező vonal. 2) mű, vagy eszköz, melynek kerülete köralakú, és saját tengelye körül forogható. Szekér-, kocsi-, taligakerék. Malom-, kútkerék. Óra-, rokkakerék. Fogas kerék, száraz kerék a malomban. Vas kerék, fa kerék. Vasas kerék, fakó kerék, csikorgó kerék. Fakó kerék, kenderhám, nemes ember, szűrdolmány. (Km.). Ötödik kerék. Olyan mint ötödik kerék a kocsiban. (Km.). Kereket kenni, hájazni, kereket kötni, akasztani, megereszteni. Kereket oldani átv. ért. is am. elillanni, szökni. Kerékben törni a bünöst. Kereket hajtani, forgatni. Első kerék után forog a hátulsó is. Ne csak az első kereket nézd, hanem a hátulsót is. (Km.). Kerék annyit megy le, mint fel. (Km.). am. forgandó a sors. A kent kerék könnyen szokott menni. (Km.). Úgy forog a kerék, ha kenik; v. megy a kerék ha hájazod. (Km.). Ha jár kerék, malom forog. (Km.). Nem jár egy vágásban a kereke. (Km.). Búslakodik, mint a kereke-tört paraszt. (Km.). A kerék főbb részei: a) keréktengely; b) kerékagy; c) kerékküllő vagy kerékzáp, v. kerékfentő, v. kerék kévő (Baranyában) azaz kerék-küvő = kerékkülső), vagy keréksugár, v. kerékköpű (Gönczi szó, ez is küvő-ből módosúlt); d) keréktalp; e) kerékheveder v. kerékvas v. sín; de ez utóbbi német szó. 3) Átv. ért. a kerékhez működésre, vagy alakra nézve hasonló valami. Szerencse kereke. Czigány kerék, am. a testnek földre szegezett kezek és lábak segitségével körülforgatása, átvetése. Kerékbe állva tánczolni, énekelni. Megállott az esze kereke, v. megbomlott a kereke. (Km.). Leesett v. lepottyant a kerékről, a változó rangról. (Km.). Jár a kereke, mint a szélmalom, (Km.) am. sokat beszél. Tolja a kereket, mint a jó szomszéd (Km.) azaz szükségben segít.